*

A galambokban sokféle baktérium okoz súlyos betegségeket, így elsősorban a szalmonellák, a kóli baktériumok, a klamídiák, a mikoplazmák, a sztreptokokkuszok. Az ellenük való küzdelmet nyugodtan nevezhetjük egy soha véget nem érő háborúnak, melyben hol nyerésre, hol vesztésre állunk. Gyakrabban állunk vesztésre, mint kellene, és ennek mi magunk vagyunk az okai. Sajnos, elmondható ez néhány gyógyszergyártó cégről is.

A minap is a kezembe került egy holland készítmény, amely háromféle, egyébként közismert antibiotikumot tartalmaz. Az összetétele jónak mondható, de a használati utasítása már egyáltalán nem. A javaslat szerint gyógykezelésre 4-5 napig, megelőzésre 1-2 napig adjuk.

Megdöbbentő, hogy amikor napjainkban egyre többet hallani olyan baktériumtörzsekről, amelyek az összes létező antibiotikumnak ellenállnak, ilyen használati utasításokat láthatunk egyes gyártóknál. Nem tudom, miért van ez, nem hiszem, hogy tudatlanságból. A gyártó talán így akar bevágódni termékével a versenygalambászoknál, mivel úgy gondolja, hogy versenyszezonban a galambász nem szereti sokáig kezelni a galambjait. Nos, ez részben igaz, de ne legyenek illúzióink afelől, hogy az ilyen egynapos kezelgetésekkel mindenekelőtt saját magunkkal tolunk ki. Méghozzá nagyon.

Sajnos, elég könnyű a baktériumokat „rászoktatni” arra, hogy ellenálljanak az antibiotikumoknak. Csak egy példa: a rettegett húsevő baktériumok is közönséges sztreptokokkuszokból alakultak ki, olyan baktériumokból, amelyek ártalmatlan módon ott élnek mindannyiunk bőrén. A felelőtlen kezeléseknek is betudható, hogy az egykori ártatlan baktériumtörzsekből gyilkos fenevadak lettek.

Nagyon veszélyes az olyan hozzáállás, amely az egynapos kezelgetésekre buzdít. A címre utalva, olyan ez, mint amikor egy győzelemre álló csatából egyszer csak hirtelen visszahívnánk a csapatainkat. Ahelyett, hogy kihasználnánk az ellenfél megrogyását és tovább folytatva a csatát végleg leszámolnánk vele, oktalan módon visszavonulunk. Ezzel időt és lehetőséget adunk ellenfelünknek arra, hogy rendezze sorait, erősítést szerezzen, fegyverkezzen. Ráadásul az ellenfél ismeri a gyengéinket – ami a legrosszabb, ismeri a fegyvereinket. Ha meg is nyerjük a következő csatát, sokkal nehezebb lesz a megerősödött ellenfél legyőzése; több idő, több pénz, több veszteség árán. Megéri? Megéri félbehagyni a csatát?

És az antibiotikumos kezelést?

Mélyedjünk el a témában kicsit tudományosabban is. Nézzük meg, hogyan alakítják ki a baktériumtörzsek a rezisztenciájukat, vagyis az ellenállóképességüket fegyvereink, az antibiotikumok ellen.